Napi evangélium

Feliratkozás Napi evangélium hírcsatorna csatornájára Napi evangélium
Napi Evangélium RSS
Frissítve: 23 másodperc

2018. szeptember 21. – Péntek, Szent Máté apostol és evangélista (Mt 9,9-13)

17 óra 30 perc
Abban az időben amint Jézus továbbhaladt, látott egy Máté nevű embert a vámasztalnál ülni. Így szólt hozzá: „Kövess engem!” Az felállt és követte őt. Később, amikor Jézus az ő házában vendégeskedett, eljött sok vámos és bűnös, és helyet foglaltak az asztalnál Jézussal és tanítványaival együtt. Meglátták ezt a farizeusok és megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta ezt, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek csak, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot várok és nem áldozatot.” Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” Mt 9,9-13

Elmélkedés

A mai napon Szent Mátét, a vámosból lett apostolt és az első evangélium szerzőjét ünnepeljük. Máté írása leginkább egy életrajzhoz hasonlítható, amely Jézus Krisztus életét hivatott bemutatni, de több annál, mert nyilvánvaló szándéka az, hogy bevonja az olvasót az események menetébe Jézus születésétől egészen feltámadásáig és mennybemeneteléig. Máté evangéliumát akkor olvassuk igazán élvezettel és akkor fog ránk hatást gyakorolni, ha beleéljük magunkat a történésekbe. Máté úgy mutatja be Jézust, mint a zsidó nép, a választott nép fiát, aki jól ismeri e nép vallási hagyományait, ugyanakkor tanítása újdonságot jelent. Jézus nem törli el és nem semmisíti meg az ószövetségi idők törvényeit, hanem azokat beteljesítve kezdi el Isten országát hirdetni és létrehozni az Egyházat, mint az újszövetség népét. Máté abban akarta segíteni elsősorban zsidó származású egykori olvasóit, hogy Jézusban, aki Dávid családjából származott, beteljesedtek a Messiásról, a Megváltóról szóló prófétai jövendölések, az ő személyében valóban az Isten Fia jött el emberi világunkba. Bár Jézus kereszthalála a korabeli emberek számára botrány volt, mégis az ő halála szerezte meg mindenki számára a megváltást, feltámadása pedig azt igazolta, hogy Isten Fia volt.

Máté és a többi evangélista művének olvasása indítson mindannyiunkat az evangélium szerinti életre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, áldd meg földünket, amelyre leszáll az éj sötétje, áldd meg a városokat és a falvakat! Küldd a hazatérő édesapa elé gyermekeit a mosoly angyalával arcukon! Simítsd el a házastársak nézeteltéréseit. Szerezz békét a testvérek között! Tedd derűssé ezt a néhány órát mindegyikük számára, hogy legalább amikor együtt vannak, ne szidalmazzon téged senki, hanem szeressen! Imádkozom mindazokért, akik ma este nem imádkoznak hozzád. Szeretlek téged mindazokért, akik már nem szeretnek téged.

2018. szeptember 20. – Csütörtök (Lk 7,36-50)

2018, szeptember 20 - 12:00de
Abban az időben egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála. Betért hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy Jézus a farizeus házában van vendégségben, alabástromedényben illatos olajat hozott. Megállt hátul Jézus lábánál. Sírt, könnyeivel öntözte Jézus lábát, majd hajával megtörölte, és csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal. Ennek láttára a vendéglátó farizeus így szólt magában: „Ha ez próféta volna, tudná, hogy ki és miféle, aki érinti őt: hogy ez egy bűnös nő.” Jézus akkor hozzá fordult: „Simon, mondanék neked valamit.” Az így válaszolt: „Mester, beszélj!” „Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte tartozását mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?” „Úgy gondolom az, akinek többet engedett el” – felelte Simon. „Helyesen ítéltél” – válaszolta Jézus. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: „Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s te nem adtál vizet a lábamra. Ez viszont könnyeivel öntözte a lábamat, és hajával törölgette. Csókot sem adtál nekem, ez meg szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak bejött. Aztán te nem kented meg fejemet olajjal. Ez meg kenetet öntött a lábamra. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyert, mert nagyon szeretett. Akinek keveset bocsátanak meg, az kevésbé szeret.” Aztán így szólt az asszonyhoz: „Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!” Lk 7,36-50

Elmélkedés

Jézusnak, a bűnösök felé megmutatkozó nyitottsága, irgalma, szeretete sokszor megütközést váltott ki a farizeusokból és az írástudókból. Ők ugyanis abból indultak ki, hogy bűnös emberekkel semmiféle kapcsolatot nem szabad, nem érdemes fenntartani, ezért kerülték azok társaságát, akik nyilvános bűnösöknek számítottak, mint például a vámosok. A mai evangéliumi történet is a farizeusok és Jézus bűnösök iránti ellentétes gondolkodását szemlélteti.

Az elbeszélés egy vendéglátással indul. Az ünnepi étkezést azonban megzavarja a hívatlan vendég, a bűnös asszony megjelenése, s ettől kezdve az ő személye határozza meg az események alakulását. A köztudottan bűnös asszony sírni kezd, könnyei Jézus lábára hullanak, majd hajával megtörli és megcsókolja az Úr lábát, végül pedig az illatos olajjal megkeni. Cselekedeteit az evangélista nem minősíti, de világos számunkra, hogy bűnbánatának, alázatának és szeretetének megnyilvánulása mindez. A vendéglátó farizeus azonban mindebből semmit sem lát, az ő szemében az asszony továbbra is egy bűnös nő, aki illetlenül viselkedik. Gondolatait azonban Jézus jól ismeri, ezért arra akarja tanítani, hogy nézzen a cselekedetek mögé és fedezze fel az asszony szívének érzéseit.

A történet üzenete így hangzik: Ha kifejezem alázatomat és szeretetemet Isten iránt, a legnagyobb ajándékot, bűneim bocsánatát kapom tőle.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem! Te vagy, aki megalkottál, aki ismersz. Tőled kaptam az életemet, képességeimet, testvéreket magam mellé és naponta a számtalan kegyelmet. A kevesebbet vagy a talentumot azért adtad, hogy akaratodat teljesítsem. Tudom, hogy minden embert üdvözíteni akarsz. Vonj be engem is tervedbe, hogy minél több embernek el tudjalak vinni. Ígérem, mások elől nem rejtem el azokat a dolgokat, amelyek az életemben jóságodat és szeretetedet hirdetik, hanem engedem, hogy szereteted általuk terjedjen a világban.

2018. szeptember 19. – Szerda (Lk 7,31-35)

2018, szeptember 19 - 12:00de
Egy alkalommal Jézus így szólt a néphez: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait? Kihez is hasonlítanak? Olyanok, mint az utcán tanyázó gyermekek, akik így kiáltoznak egymáshoz: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött Keresztelő János: kenyeret nem eszik, bort nem iszik. Erre azt mondjátok: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia, eszik és iszik. Erre meg azt mondjátok: „Nézd a falánk és borissza embert, a vámosok és a bűnösök barátját!” Az Isten bölcsességét azonban fiai igazolták.” Lk 7,31-35

Elmélkedés

Az evangéliumi jelenet Jézus kérdésével kezdődik: „Kihez hasonlítsam e nemzedék fiait?” Kire gondol? Vajon összes kortársára? A későbbiekben kiderül, hogy nem mindenkire, hanem azokra, akik elutasítóak Istennel szemben, azaz sem Keresztelő János, sem Jézus tanítására nem hallgattak. Az ő magatartásukat az utcán játszó gyermekek hasonlata világítja meg. A gyermekek egy csoportja hiába akarja furulyaszóval játékra hívni a többieket, ők nem hajlandóak a játékra, majd pedig a siránkozás sem váltott ki belőlük semmit. Kedvtelenségükből, semmittevésükből, unatkozásukból semmi nem tudta kimozdítani őket, közömbösek maradtak mindenféle üzenet, felhívás iránt.

A hasonlatban a furulyaszó és a siratóének kétféle hangnemet jelent. Az utóbbi Keresztelő János kemény beszédét, határozott fellépését szemlélteti, aki bűnbánatra szólította fel a népet és isteni büntetést helyezett kilátásba a megtérés elhalasztása vagy elmaradása esetére. Jézus más hangnemben beszélt, örömhírt hirdetett, meghívta az embereket az Isten országába, azt hirdette, hogy ez a meghívás mindenkinek, még a bűnösöknek is szól.

Jézus ítélete tehát azok felé hangzik el, akik nem hallgattak sem Jánosra, sem őrá, s ezzel magát Istent utasították el. Én hallgatok-e Isten küldötteinek figyelmeztető szavára?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Megváltó Krisztusunk! Egységre hívtál minket, mint ahogy te is egy vagy az Atyával. Olyan egységre, amelyben szeretet, egyetértés és önzetlenség uralkodik. Olyan egységre, amely örömet és boldogságot szül. Kimondhatatlan a hálánk, Urunk, hogy részünk lehet benned és a te szeretetedben, amellyel vagy irántunk, amelyet meg sem érdemlünk! Tarts meg ebben az egységben, ne hagyd, hogy a bűn újra visszataszítson minket a szeretetlen, önző világba, ahol csak széthúzás és az egymástól való eltávolodás vár ránk! Segíts nekünk, hogy azok közül, akik még rabjai a gonosznak, minél többet tudjunk kihalászni és megmenteni az életnek! Mert nélküled semmit sem tehetünk. Nélküled nem jutunk el az egységre.

2018. szeptember 18. – Kedd (Lk 7,11-17)

2018, szeptember 18 - 12:00de
Abban az időben: Jézus elment Naim városába. Vele mentek tanítványai és nyomukban nagy népsokaság. Amikor a város kapujához közeledett, halottat hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték a városból. Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve, és így szólt hozzá: „Ne sírj!” Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre a halottvivők megálltak. Ő pedig így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és beszélni kezdett. Ekkor Jézus átadta őt anyjának. Lk 7,11-17

Elmélkedés

A négy evangélium közül egyedül Lukács írásában található meg a naimi ifjú feltámasztása, amiről a mai napon olvasunk. Az előzőekben a kafarnaumi százados „halálán lévő” szolgájának meggyógyítása szerepelt, ehhez képest fokozást jelent a halott fiú feltámasztása. Az elbeszélés szerint senki nem kéri Jézust arra, hogy tegyen valamit, hanem saját kezdeményezésére cselekszik. Arról sincs szó, hogy bárki is kifejezné hitét Jézus iránt, aki most nem imádkozik, mint sok más csodája előtt, hanem azonnal cselekszik. Az evangélista az Úr indíttatását így jelöli meg: amikor meglátta az özvegyasszonyt, „megesett rajta a szíve.” Jézus azonnal átlátja az özvegy helyzetét. Férje meghalt, idős korára egyetlen támasza, segítője a fia lett volna, de most őt is elveszítette.

A történet egyik kijelentése így hangzik: „Az édesanyát sokan kísérték a városból.” Ez annak a jele, hogy sokan osztoztak bánatában, részvétet éreztek iránta, mondhatjuk, hogy az ő szívük is megesett az asszonyon. Ők azonban nem tudtak segíteni, mert a halállal szemben az emberi erő mit sem ér. Jézus viszont képes segíteni, ezért amikor irgalommal tekint az özvegyre, már megszületik fejében a cselekvés gondolata. Az Úr együttérzésből, irgalomból cselekszik, feltámasztja a fiút az életre, visszaadja őt édesanyjának.

Az együttérzés, a szánalom ne maradjon csupán érzés bennünk, hanem indítson minket jócselekedetre!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható és teremtő Istenünk! Te az embert a saját képedre és hasonlatosságodra teremtetted. Szívünkbe adtad a vágyat, hogy téged keressünk és benned találjuk meg boldogságunkat. Fiad, Jézus azt kéri tőlünk, hogy hozzá váljunk hasonlóvá. Segíts minket, hogy arcunkon hordozzuk Jézus arcát! Segíts, hogy egészen odaadjuk, felajánljuk magunkat neked! Adj nekünk bölcsességet, hogy felfogjuk Jézus szavainak értelmét, komolyan vegyük azt és megadjunk neked mindent, ami téged illet!

2018. szeptember 17. – Hétfő (Lk 7,1-10)

2018, szeptember 17 - 12:00de
Amikor Jézus a néphez intézett beszédét befejezte, Kafarnaumba ment. Ott betegen feküdt egy századosnak a szolgája, akit ura nagyon kedvelt. A szolga már a halálán volt. A százados, aki hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: „Megérdemli, hogy megtedd ezt neki, mert szereti népünket, és a zsinagógát is ő építtette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a százados eléje küldte barátait ezzel az üzenettel: „Uram, ne fáradj! Nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem tartottam magamat méltónak arra sem, hogy hozzád menjek. Csak egy szót szólj, és meggyógyul a szolgám. Bár magam is alárendelt ember vagyok, alattam is szolgálnak katonák. S ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” – akkor elmegy, ha a másiknak meg azt mondom: „Jöjj ide!” – akkor odajön, vagy ha a szolgámnak szólok: „Tedd meg ezt!” – akkor megteszi.” Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az őt követő tömegnek: „Mondom nektek, nem találtam ekkora hitet Izraelben.” Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták. Lk 7,1-10

Elmélkedés

A kafarnaumi százados esetét, amit a mai napon olvasunk, a Jézus csodáiról szóló történetek közé szokás sorolni, pedig valójában nem is csodaelbeszélésről van szó. Az evangéliumokban a gyógyító csodák leírásában sajátos elemekkel találkozunk, mint például a beteg találkozása Jézussal, betegségének leírása, kérésének kifejezése, amely hitéről tanúskodik, Jézus imája a gyógyítás előtt, sajátos mozdulata, cselekedete, ami a csodát eredményezi és a beteg személy gyógyulásának igazolása. Mindezek hiányoznak a mostani történetből, a beteg nincs is jelen. Az elbeszélésben tehát nem a gyógyítás, nem a csoda áll a középpontban, hanem a százados hite és alázata. A hit és az alázat fejeződik ki kérésében, Jézussal való rövid beszélgetésében és az Úr is e kettőt dicséri meg, illetve jutalmazza meg azzal, hogy a szolga meggyógyul.

Ez az eset nem azt akarja bemutatni, hogy milyen rendkívüli képességekkel rendelkezik Jézus, azaz még távolból is képes meggyógyítani egy halálán lévő embert, hanem a hit jelentőségét akarja kiemelni. Ebből a szempontból bátorítást jelent számunkra, hogy az Úrhoz forduljunk kéréseinkkel. Nem követelőzve, hanem alázattal, méltatlanságomat elismerve érdemes Jézushoz fordulnom. Nekem is elég „egy szót” kérnem, mert ha ezt hittel teszem, teljesülni fog.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, add, hogy elvethessem a szívekbe a te igéid csíráit. Mindannyiunkat örök életre hívsz. Rajtam múlik, hogy hány szívben fogan meg szavad életem példája által. Küldj munkásként földjeidre. Add meg a kellő bátorságot, mert ha csak egy is a legkisebbek közül meghallja szavad, ha csak egy szívben jó talajra talál a mag általam, az az örök élet forrása lehet! Tégy engem is jó talajjá, hogy állandó kapcsolatban lehessek veled, hogy gyökeret verjen bennem szent jelenléted.

2018. szeptember 16. – Évközi 24. vasárnap (Mk 8,27-35)

2018, szeptember 16 - 12:00de
Abban az időben Jézus elment tanítványaival Fülöp Cezáreájának vidékére. Útközben megkérdezte tanítványait: „Kinek tartanak engem az emberek?” Azok így válaszoltak: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, ismét mások valamelyik prófétának.” Erre megkérdezte tőlük: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás!” Ekkor Jézus a lelkükre kötötte, hogy ne szóljanak erről senkinek. Ezután arra kezdte tanítani őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. Ezt egészen nyíltan megmondta. Erre Péter félrevonta és szemrehányást tett neki. De ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és így korholta Pétert: „Távozz tőlem, sátán, mert nem Isten szándéka szerint gondolkodsz, hanem emberi módon.” Majd összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét értem és az evangéliumért, megmenti azt. Mk 8,27-35

Elmélkedés

Ki valójában Jézus?

Szent Márk evangéliumának hátterében végighúzódik a Jézus személyéhez kapcsolódó kérdés: Ki ő valójában? Nem fogalmazódik meg ez a kérdés olyan konkrét formában, mint a mai evangéliumi részben, de az evangélista mindvégig erre a kérdésre szeretne választ adni, illetve arra készteti írásának olvasóit, hogy gondolkodjanak el ezen és válaszoljanak a kérdésre.

Márk rögtön írásának bevezetésében ad egy választ, amikor így kezdi művét: „Jézus Krisztus, Isten Fia evangéliumának kezdete” (Mk 1,1). Az evangélium végén pedig a Jézus keresztre feszítését irányító római katonatiszt szájába adja a hitvallást: „Ez az ember valóban Isten Fia volt” (Mk 15,39). E két végpont között még számos alkalommal találkozunk olyan jelenetekkel, amelyek megvilágítják Jézus kilétét. Ilyen jelentős esemény az Úr megkeresztelkedése, amikor az égből a következő szózat hallatszik: „Te vagy az én szeretett fiam, benned kedvem telik” (Mk 1,11), azaz a mennyei Atya tesz tanúságot arról, hogy Jézus az ő Fia. Jézus nyilvános működése idején az embereket megszálló gonosz lelkek is felismerik, hogy ki űzi ki őket az emberekből. Egy ilyen eset a kafarnaumi zsinagógában történt, amikor a gonosz kijelenti Jézusról: „Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” (Mk 1,24). Más alkalommal, amikor a tisztátalan lelkek meglátták Jézust, leborultak előtte és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia” (Mk 3,11-12). Jézus tehát olyan erő birtokában van, amely felülmúlja az emberi hatalmat, isteni erejével képes megszabadítani a megszállottakat a gonosztól. Érdemes felidéznünk a tengeri vihar lecsendesítésének eseményét, amelyet követően a tanítványok csodálkozva kérdezik: „Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?” (Mk 4,41).

A mai evangéliumban Jézus felteszi a kérdést: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ez az egyetlen alkalom, amikor az Úr ilyet kérdez. A felelet bizonytalanságról árulkodik. Egyesek szerint talán Keresztelő János tért vissza a halálból, mások szerint Illés próféta vagy valamelyik próféta jött el Jézus személyében. A bizonytalanság oka, hogy Jézus tanítása valóban újszerű, illetve olyan tetteket hajt végre, amelyekre ember nem képes, de nem tudják azt, hogy milyen erő birtokában tud gyógyítani, csodákat tenni. Fellépése megosztást kelt, hiszen tanítását és csodáit lelkesen, hittel fogadja a néptömeg, miközben a vallási vezetők igyekeznek belekötni tanításába és értetlenül szemlélik csodáit.

A bizonytalan válaszok után Jézus még személyesebbé teszi a kérdést, most már kifejezetten tanítványai véleményére kíváncsi: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok?” Péter apostol válasza felülmúlja a korábban elhangzott feleleteket: „Te vagy a Messiás!” A válasz arról tanúskodik, hogy Péter felismeri, hogy Jézus személyében beteljesedtek a Messiásról szóló prófétai jövendölések. Ennek értelmében Jézus egyedülálló személy, különleges hatalommal és küldetéssel, hiszen prófétából több is van, sokat küldött Isten az évszázadok során, de Messiás csak egyetlen van.

A messiási cím, megnevezés hallatán Jézus fontosnak tartja ehhez hozzákapcsolni a szenvedéséről szóló jövendölést. Ezzel próbálja helyreigazítani tanítványai elképzelését az ő messiási hatalmáról. A korabeli felfogás szerint az eljövendő Messiás majd egy uralkodó, talán király lesz. Jézus viszont nem tör ilyen uralomra, nem vágyakozik földi királyságot létrehozni, hanem majd az ő szenvedésében és halálában fog megmutatkozni az, hogy ő a Messiás.

A kérdés, hogy ki valójában Jézus, ma nekem szól. Jó volna megfogalmaznom véleményemet, hitvallásomat.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözítő Istenünk! El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a te akaratod az volt, hogy szenvedésével és halálával váltson meg bennünket Jézus. Be kell látnunk: félre kell tennünk emberi gondolatainkat, hogy megérthessük a te szándékaidat! Azt az isteni szándékot, amely megengedte az emberi gyűlölet tombolását, megengedte a keresztre feszítést azért, hogy a szeretet legnagyobb jelét adja. A te irántunk való szereteted legnagyobb tanújelét láthatjuk abban, hogy Fiad, Jézus értünk szenvedett és értünk halt meg a keresztfán. Segíts felismerni Jézusban Megváltónkat!

2018. szeptember 15. – Szombat, A fájdalmas Szűzanya (Lk 2,33-35)

2018, szeptember 15 - 12:00de
Jézus atyja és anyja ámulva hallgatták mindazt, amit Simeon mondott. Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: „Lám, e Gyermek által sokan elbuknak és sokan feltámadnak Izraelben! Az ellentmondás jele lesz ő – még a te lelkedet is tőr járja át –, hogy napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!” Lk 2,33-35

Elmélkedés

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követően a mai napon a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, aki ott volt a Golgotán fiának, Jézusnak keresztje alatt. Mária minden bizonnyal ekkor érezte át legjobban, amit egykor, az újszülött Jézus templomi bemutatásakor az agg Simeon jövendölt: „a te lelkedet is tőr járja át.” Az apostolok félelmükben elfutottak, amikor Jézust elfogták és nem volt bátorságuk ahhoz, hogy ott legyenek Mesterük keresztre feszítésekor. Egyedül János apostol, a „szeretett tanítvány” van ott a Golgotán, aki támogatja szenvedésében Jézus édesanyját.

Mit tanulhatunk a fájdalmas Szűzanyától? Együtt élni és együtt szenvedni Krisztussal, ez a feladatunk. Ha az Úrral együtt szenvedünk és hordozzuk életünk keresztjét, vele eljutunk az örök életre. Ha az Úrral együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk az örökkévalóságban. Álljunk oda Máriával együtt a kereszt alá és egyesüljünk a szenvedő Jézussal! Tekintsünk fel Máriával együtt a keresztre, amely a szeretet teljességét sugározza felénk! A keresztre tekintve megtapasztalhatjuk Isten felénk áradó és szüntelenül megújuló szeretetét, amelyet az Atya Krisztusban ajándékozott nekünk, s amelyet nekünk is tovább kell adnunk embertársainknak. Tanuljuk meg Máriától, hogy minden fájdalom és minden szenvedés elviselhető, ha Krisztus mellett maradunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Add Uram, hogy lelkem szüntelenül Krisztus békéjének örvendjen! Hogy mindig nyugodtan és tiszta tekintettel nézhessek az emberek szemébe! Hogy számból csak tiszta beszéd, bátorító szó hangozzék, és lépéseim biztosak, útjaim mindig egyenesek, határozottak legyenek! Add, hogy kezemet mindig szívesen nyújtsam, ha adni, segíteni kell, szívem kitáruljon, s az emberek szükségét megérezzem, értelmem éber és friss legyen az igazság csak az igazság befogadására, és akaratom mindig afelé vezesse gondolataimat, szavaimat, tetteimet, ami fölemel!

2018. szeptember 14. – Péntek, A Szent Kereszt felmagasztalása (Jn 3,13-17)

2018, szeptember 14 - 12:00de
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Jn 3,13-17

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét tartja. A hagyomány szerint Krisztus keresztjét Nagy Konstantin császár édesanyja, Szent Ilona találta meg Jeruzsálemben és ezen a napon mutatták meg ünnepélyesen a népnek. Az ókori emberek tudatában a kereszt egy kegyetlen kivégzőeszköz volt. A bibliai időkben a rómaiak főként rabszolgák esetében alkalmazták, mégpedig súlyos bűn, gyilkosság, árulás vagy lázadás megtorlásaként. A keresztény ember azonban másként tekint Krisztus keresztjére, amelyben felismeri az üdvösség jelét. Krisztus keresztje azt hirdeti, hogy nem a bűné és a halálé az utolsó szó, hanem az életé és a feltámadásé. A kereszt az a hely, ahol a Fiú, Jézus végérvényesen kimutatja engedelmességét a mennyei Atya felé. A kereszt az a hely, ahol végérvényesen megmutatkozik Jézus emberek iránti szeretete. A kereszt az a hely, amelyen az emberiség megváltása, Krisztus megváltó áldozata megvalósul.

Mit hirdet számunkra a kereszt? Szeretetet és megbocsátást. „Nagyobb szeretete senkinek nincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért” (Jn 15,13) – tanította Jézus és a kereszten megmutatta, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Jézus így imádkozott, miközben szenvedett a kereszten: „Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek” (Lk 23,34). A keresztből erőt merítve gyakoroljuk mi is a szeretetet és a megbocsátást!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus! A mindennapi kenyér a te ajándékod, hogy testünket tápláljuk. Az élő kenyér, az Oltáriszentség szintén a te ajándékod lelkünk táplálására. Saját testedet, önmagadat adod nekünk, hogy bennünk élj. Ajándékod vételére minden embert meghívsz. Segíts, hogy soha ne utasítsuk el meghívásodat, ne utasítsunk el téged! Tégy bennünket élő közösséggé a szentáldozás, az egy kenyérből való részesedés által! Tégy minket hozzád hasonlóvá a szentáldozás által!

2018. szeptember 13. – Csütörtök (Lk 6,27-38)

2018, szeptember 13 - 12:00de
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38

Elmélkedés

Az ellenségszeretet, amelyről Jézus tanítását olvassuk a mai evangéliumban, az Úr tanítványainak sajátos megkülönböztető jegye. Elsőként egy általános megfogalmazás hangzik el: „Szeressétek ellenségeiteket!” Ezt három kiegészítő, magyarázó felszólítás követ, amelyek szerint a krisztusi tanítványnak nem szabad viszonoznia semmiféle rosszat, tehát jót kell tennie azokkal, akik gyűlölik őt, áldást kell mondania az őt átkozókra és imádkoznia kell azokért, akik rágalmakat mondanak róla. A három kiegészítő mondás közös eleme, hogy a krisztusi tanítvány nem állhat meg ott, hogy némán elviseli, békésen tűri az őt érő rosszat, hanem valamilyen jócselekedettel kell fordulnia ellenségéhez. Ennek a viselkedésnek az a célja, hogy a rossz ne változtassa meg az ő jellemét, hanem ragaszkodjon a jóhoz, tartson ki benne. El kell ismernünk, hogy nem könnyű a gyűlöletre jótettel válaszolni. Nem könnyű Isten áldását kérni arra, aki Isten nevében kíván nekünk rosszat. Nem könnyű a hazug rágalmakat hallva visszatartani magunkban a haragot és megbocsátást kifejező imádságot mondani azokért, akiktől a rágalmazás ered.

Keresztény emberhez nem méltó a harag, a gyűlölet és a bosszú. Egyedül az irgalmas Isten példája követendő, aki kész megbocsátani minden bűnösnek. Légy nagylelkű és megbocsátó, akkor majd te is megtapasztalod Isten nagylelkűségét!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, már rád találtam, mégsem adtam el mindenem, a rossz szokásaim, hibáim, kicsinyességem, melyek gátolnak abban, hogy egészen a tiéd legyek. Ne menj el tőlem, legyél segítségem, győzz bennem a rossz felett, mert nem vágyok másra, csak hogy a fényed uralkodjék bennem. Köszönöm, hogy kincs vagyok a szívedben, segíts, hogy kinccsé váljak mások számára.

2018. szeptember 12. – Szerda, Szűz Mária szent neve (Lk 6,20-26)

2018, szeptember 12 - 12:00de
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.” Lk 6,20-26

Elmélkedés

A tegnapi evangéliumi rész azzal zárult, hogy a tizenkettő kiválasztása után Jézus lement velük a hegyről és egy sík mezőn megállt. A „velük” szónak sajátos szerepe van itt. Nem csupán azt jelenti, hogy a kiválasztottak követik, kísérik Jézust, hanem azt is, hogy Jézus mindent az ő jelenlétükben tesz. Tehát egyrészt tanítványok, akik elsajátítják Mesterük életmódját, másrészt tanúk lesznek, akik Jézus mennybemenetelét követően tanúskodni fognak mindarról, amit az Úr közelében láttak, hallottak, megéltek.

Jézus tehát az általa választott apostolok, mint tanúk előtt kezdi meg tanítását. Máté evangéliuma hosszan, három fejezeten át ismerteti Jézus „hegyi beszédét”, amely a nyolc boldogság meghirdetésével kezdődik. Lukács esetében, aki rövidebben jegyzi le a tanítást, nem helyénvaló „hegyi beszédet” említenünk, hiszen itt egy síkságon hangzik el az Úr néphez intézett beszéde. A lukácsi változatban csupán négy boldogság szerepel, amelyet négy „jaj”-mondás egészít ki. Jézus kijelentéseinek jelentőségét túlzottan leegyszerűsítenénk, ha olyan bölcsességi mondásoknak tekintenénk azokat, amelyek az ószövetségi iratokban is bőven szerepelnek. Sokkal inkább meghívó, felszólító kijelentések ezek, amelyeket követve rátalálhatunk a boldogság útjára. Éppen ezért nem elégedhetünk meg az olykor ellentmondásosnak tűnő kijelentések értelmezésével, hanem meg kell azokat valósítanunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Üdvözlégy, szent Úrnő, legszentebb Királynő, Isten Anyja, Mária! Te örökké Szűz, téged a mennyei Atya választott ki, megáldott szeretett Szent Fiad által a Vigasztaló Lélekkel, aki a kegyelem teljessége és a tökéletes jóság. Üdvözlégy, Isten palotája, Üdvözlégy, Isten lakóhelye, Üdvözlégy, Isten sátora, Üdvözlégy, Isten öltözéke, Üdvözlégy, te az Úr szolgálóleánya! Üdvözlégy, Istennek Anyja!

Assisi Szent Ferenc

2018. szeptember 11. – Kedd (Lk 6,12-19)

2018, szeptember 11 - 12:00de
Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából, Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított. Lk 6,12-19

Elmélkedés

Jézus tanításának bemutatását a tizenkét apostol kiválasztása előzi meg, ezt olvassuk a mai napon. A jelenet azzal kezdődik, hogy Jézus felment egy hegyre imádkozni, amelyet Márk evangélista is megemlít (vö. Mk 3,13). Lukács evangélista azonban pontosítja Jézus szándékát: azért ment fel a hegyre, hogy imádkozzon. Lukács írásának jellegzetessége, hogy kiemeli Jézus működése során az imádkozás szerepét, az Úr valamennyi jelentős tevékenységét megelőzi az ima, az Atyával való beszélgetés. Az apostolok kiválasztása előtt tehát az Úr az egész éjszakát imádságban tölti, azaz a kiválasztás nem csupán tőle, hanem a mennyei Atyától is ered. Érdemes megemlítenünk, hogy az imádkozás tekintetében az apostolok valóban jó tanítványai voltak Mesterüknek, hiszen például, amikor az áruló Júdás helyébe választani akartak valakit Jézus tanítványai közül tizenkettedikként, az ő választásukat is imádság előzi meg, így került közéjük Mátyás apostol (vö. ApCsel 1,24-25), illetve a hét diakónus is imádság és kézrátétel kíséretében kap megbízatást az apostoloktól (vö. ApCsel 6,6).

A választáskor jelképes szerepe van a tizenkettes számnak. Ahogyan az ószövetségi választott nép Jákob tizenkét törzséből származik, ugyanúgy az újszövetség népe, az Egyház közössége a tizenkét apostol testületén, mint alapon nyugszik.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! Látjuk és elismerjük, hogy a világban, az Egyházban és bennünk egyaránt jelen van a jó és a rossz. Isten és a sátán küzd a lelkünkért, örök sorsunkért. Segíts, hogy minden helyzetben felismerjük és elutasítsuk a gonosz kísértéseit! Növeld bennünk az életszentség vágyát, hogy készek legyünk engedelmeskedni neked, teljesíteni akaratodat! Gyarlóságunk, esendőségünk és bűnre hajló emberi természetünk ellenére is hozzád tartozunk, és tanításod szerint akarunk élni. Segítsen minket a te kegyelmed és irgalmad az üdvösségre!

2018. szeptember 10. – Hétfő (Lk 6,6-11)

2018, szeptember 10 - 12:00de
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal. Lk 6,6-11

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet egy csodaelbeszélést és egy vitabeszédet kapcsol össze. A csoda, a béna kezű ember meggyógyítása a hátterét adja annak a vitának, amely ezután zajlik a szombati nap megtartásával kapcsolatban Jézus és a jelenlévő írástudók, valamint farizeusok között. A csoda érdekessége, hogy a beteg emberről semmit sem tudunk meg azon kívül, hogy az egyik keze béna. Bár az események körülötte zajlanak, mindvégig meg sem szólal. Nem kéri Jézus segítségét, nem tesz hitvallást arról, hogy hisz abban, hogy Jézus isteni erejével képes megszüntetni betegségét. Egyetlen dolgot tesz csupán: engedelmesen kinyújtja a kezét, amikor az Úr erre kéri őt. A gyógyulást követően nem kezdi el magasztalni Istent, nem ad hálát, vagy legalábbis mindezekről nem számol be az evangélista.

Mindennek oka az, hogy a történettel Lukács evangélista nem Jézus csodatevő képességét szeretné igazolni, hanem a szombat megtartásával kapcsolatban akar tanítást adni. Mégpedig azt a tanítást, hogy Jézus valóban Ura a szombatnak. Látja előre azok szándékát, akik vádolni akarják őt, ismeri felfogásukat, miszerint szombaton semmilyen munkát nem szabad végezni, még gyógyítani sem, de mindez nem akadályozhatja meg őt abban, hogy jót tegyen egy beteg emberrel, aki rászorul Isten irgalmára.

Jézus ezt üzeni cselekedetével: Életet menteni, jót tenni, mindenkor szabad!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Irgalmas és szent Urunk, küldj szüntelenül új munkásokat Országod aratásába! Segítsd azokat, akiket arra hívsz, hogy napjainkban kövessenek Téged! Engedd, hogy akik arcodat szemlélik, örömmel válaszoljanak a csodálatos küldetésre, amelyet rájuk bíztál, néped és valamennyi ember javára. Istenünk, aki az Atyával és a Szentlélekkel élsz és uralkodol, most és mindörökké. Ámen.

Szent II. János Pál pápa

2018. szeptember 9. – Évközi 23. vasárnap (Mk 7,31-37)

2018, szeptember 9 - 12:00de
Abban az időben Jézus elhagyta Tirusz vidékét, és Szidonon át a Galileai-tóhoz ment a Tízváros határába. Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. (Jézus) félrevonta őt a tömegből, a fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét. Föltekintett az égre, fohászkodott, és így szólt: „Effata, azaz: Nyílj meg!” Azon nyomban megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt. Jézus megparancsolta nekik, hogy a dologról ne szóljanak senkinek. De minél jobban tiltotta, annál inkább hirdették. Szerfölött csodálkoztak, és hangoztatták: „Csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!” Mk 7,31-37

Elmélkedés

Csupa jót tett

Tanító útja során Jézus nem csak a zsidók által lakott tartományokat járta be, hanem pogányok lakta területekre is eljutott és az ő körükben is tett csodákat. Egy ilyen esetről olvasunk a mai evangéliumi részben. Egy dadogva beszélő süketet hoznak Jézushoz és segítségét kérik, hogy gyógyítsa meg őt. A betegség nyilvánvaló, az illető nem tud érthetően beszélni, valamint nem hall semmit mások beszédéből. A beteget Jézushoz vezetők igyekezete azt mutatja, hogy a pogány vidékekre is eljutott Jézus csodás gyógyításainak híre, ezért személyében gyógyítót látnak. Mégpedig olyan gyógyítót, aki olyan helyzetekben is képes segíteni hatalmával, amikor más orvosok már tehetetlenek.

Azt kérik Jézustól, hogy „tegye kezét” a betegre. Más gyógyításokból jól ismert ez a kérés, illetve az Úr mozdulata. Egy alkalommal például odavitték Jézushoz a különböző bajban szenvedő betegeket, ő pedig „mindegyikükre rátette kezét és meggyógyította őket” (Lk 4,40). Egy másik alkalommal egy vakot vittek hozzá és kérték, hogy érintse meg. A vak Jézus érintésének köszönhetően visszanyerte látását (vö: Mk 8,22-26). Nem is gyógyítás, hanem annál komolyabb eset az, amikor a zsinagógai elöljáró, Jairus kéri, hogy Jézus menjen a házába: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon” (Mk 5,23). Jézus pedig elindul, pedig közben meghozzák a kislány halálhírét, s amikor megérkezik, megfogja a kislány kezét és életre kelti. A mostani esetnél is azt kérik Jézustól, hogy tegye kezét a betegre, érintsen meg rosszul vagy nem működő testrészeket, hogy azok meggyógyuljanak.

Érdekes mozzanat, hogy Jézus egyedül akar lenni a beteggel, ezért félrevonja őt a tömegből. Mi a szándéka ezzel? Egyrészt az, hogy titokban akarja tartani tetteit. Ezt az értelmezést erősíti meg a gyógyítás utáni kérése, miszerint ne mondják el senkinek a történteket. A félrevonulásnak egy lehetséges másik oka talán még ennél is fontosabb. Jézus azért szeretne egyedül maradni a beteggel, hogy csak rá figyelhessen, amely gondoskodó szeretetének jele. Szeretne legalább néhány percig nyugodtan együtt lenni a beteggel úgy, hogy nincs körülöttük a kíváncsi tömeg. Csak a betegre szeretne figyelni egy rövid időre és a beteg figyeljen csak őrá, gyógyítójára, illetve Istenre, a mennyei Atyára, akinek végső soron köszönhető a gyógyulás, hiszen Jézus mindent vele együtt tesz. Amikor közvetlenül a gyógyító érintés előtt Jézus „feltekint az égre és fohászkodik”, akkor kifejezi, hogy Atyjával egységben akar cselekedni.

Az érintés meghozza a várt eredményt, amelyet az evangélista az immár gyógyult testrészek külön-külön megemlítésével erősít meg: „megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően beszélt.” Majd pedig az emberi vélekedést ismétli meg, a gyógyulás tényét immár általános érvényben: „Jézus csupa jót tett: a süketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!”

Az evangélium kapcsán arról is ejtsük néhány szót, hogy napjainkban sokan szenvednek lelki süketségben vagy lelki némaságban. Azokra a lelki süketekre gondolok, akik nem hallják meg Isten szavát és az ő szeretetteljes hívását. És azokra a lelki némákra, akik nem vallják meg hitüket, nem nyitják ki szájukat imádkozásra. Őket ki fogja meggyógyítani? Őket ki tudja meggyógyítani? Őket ki figyelmezteti saját hibájukra, bűnükre? Vagy őket ki vezeti Jézushoz, hogy nála gyógyulást nyerjenek? Ha beismerem saját nyomorúságomat, lelki gyengeségeimet, akkor elindulhatok Jézushoz, akinek személyében felismerhetem lelkem gyógyítóját.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te mindenkit arra hívsz, hogy részese legyen Isten országának, s ebből az országból senki sincs kizárva származása vagy nyelve miatt. Még a legnagyobb bűnösök is meghívást kapnak, hogy megtérjenek és elfogadják Isten megbocsátó irgalmát. Te senkit sem zársz ki az üdvösségből, azaz mindenki üdvözülhet, hacsak valaki önmagát nem zárja ki. Segíts megértenem, hogy az üdvösségre szóló meghívás nekem is szól és arra hittel válaszoljak! Vezess engem az üdvösség, az örök élet útján!

2018. szeptember 8. – Szombat, Szűz Mária születése, Kisboldogasszony (Mt 1,18-23)

2018, szeptember 8 - 12:00de
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.” Mt 1,18-23

Elmélkedés

Amikor megszületik valaki, érdemes elgondolkodni két kérdésen: Vajon boldog lesz-e az élete? És boldog lesz-e, boldogabb lesz-e a világ attól, hogy ő megszületett erre a világra? Ha ma, Szűz Mária születése napján az ő személyére vonatkozóan tesszük fel ezeket a kérdéseket, akkor mindkettőre igennel felelhetünk. A Máriát megillető szép megszólítások közül a Boldogasszony kifejezés az egyik legtalálóbb. Mária élete valóban boldog volt, boldoggá tette őt az anyaság, annak tudata, hogy a Megváltó anyja lehet. Boldoggá tette őt, hogy a megváltás művében szerepet vállalhatott, az ő személye által, szolgálatának köszönhetően jött el emberi világunkba a Megváltó. Amikor már méhében hordozta születendő gyermekét, Jézust, Erzsébetnél tett látogatása alkalmával rokona így köszönti őt: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45). Majd pedig Istent magasztaló énekében maga Mária mondja: „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,47).

És mindenképpen igaz az is, hogy Szűz Mária személye által boldogabb lett a világ. Mária elfogadta Isten üdvözítő tervét, hogy ő legyen a Megváltó édesanyja. Igent mondott Isten akaratára, engedelmesen és szolgálatkészen megtette, amit Isten kért tőle. Az ő igenjének köszönhetően öltött emberi testet Isten Fia, Jézus Krisztus, s kezdődött el a világ, az emberiség számára az üdvösség új korszaka.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.

2018. szeptember 7. – Péntek (Lk 5,33-39)

2018, szeptember 7 - 12:00de
Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor. Lk 5,33-39

Elmélkedés

A mai evangéliumi történetben szereplő farizeusok és írástudók a böjttel kapcsolatban kérdezik Jézust. Arra hivatkoznak, hogy a régi hagyományok szerint ők rendszeresen böjtöt tartanak, illetve Keresztelő János tanítványai is. Ez utóbbira vonatkozóan nincsenek pontos adataink, de jogosan feltételezzük, hogy a pusztában élő, sáskával és vadmézzel táplálkozó Keresztelő János hasonló egyszerűséget, önmegtartóztató életmódot kívánt meg tanítványaitól is. A farizeusok vallásgyakorlatának egyik jellegzetessége a böjt szigorú megtartása volt, amely részükről felülmúlta a szokásos böjti gyakorlatot. Rendszeres böjtölésüket Jézus nem csak ismeri, hanem több alkalommal is kritikával illeti, mert az öntetszelgő és magamutogató böjtölést helytelennek tartja. A böjt megtartásának célja a bűnökért való engesztelés, a bűnök jóvátétele.

A farizeusok és írástudók vádja szerint Jézus tanítványai „csak esznek-isznak” és nem böjtölnek. Jézus kérdéssel válaszol: „Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?” A lakodalom azon események közé tartozott, amikor tilos volt a böjt, tehát még a farizeusok sem kényszeríthették a násznépet böjtölésre. Amíg ő itt van ebben a világban, az az öröm ideje. Jézus szenvedése és halála után majd ismét eljön a böjt ideje.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.

2018. szeptember 6. – Csütörtök (Lk 5,1-11)

2018, szeptember 6 - 12:00de
Amikor Jézus egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett köréje, hogy hallgassa az Isten szavát. Jézus látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálóikat mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, amelyik Simoné volt, s megkérte, hogy vigye kissé beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra.” „Mester – válaszolta Simon –, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót.” Meg is tette, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy jöjjenek és segítsenek. Azok odamentek, és úgy megtöltötték mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” A szerencsés halfogás láttán ugyanis társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus bátorságot öntött Simonba: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Erre partra vonták hajóikat, és mindenüket elhagyva követték Jézust. Lk 5,1-11

Elmélkedés

A názáreti sikertelen fellépéssel ellentétben Jézus kafarnaumi tevékenysége kifejezetten sikeres volt. Itt nem elutasítással, hanem elfogadással találkozik. Az emberek azért viszik hozzá nagy számban a betegeket, mert felismerik a szavaiban és cselekedeteiben rejlő isteni szabadító hatalmat. Közben a helyszín megváltozik, Jézus elhagyja a várost és a Genezáreti-tó partján folytatja tevékenységét. Itt újabb csoda történik, de ez nem gyógyítás. Péter és társai hiába fáradoznak, nem fognak egyetlen halat sem, majd pedig amikor engedelmeskednek Jézus kérésének, nagyszámú hal kerül a halászhálóba. Simon Péter tapasztalt halászként ugyan ellentmondana Jézusnak, de mégis teljesíti a kérést, amiben már megmutatkozik a tanítványi engedelmesség.

A csodálatos halfogás eseménye után Jézus új feladattal bízza meg Pétert: „Ezentúl emberhalász leszel.” Az új megbízatás lényege, hogy mostantól ne halak kifogásán fáradozzon, hanem embereket vezessen a krisztusi közösségbe, az Egyházba. A sikeres halfogás láttán jogosan gondolja: Akinek szavára rengeteg halat tudok fogni, annak szavára majd azok az emberek is engedelmeskedni fognak, akikhez megbízatást kapok, tehát ha teljesítem a feladatot, akkor annak eredményességét majd az engem küldő fogja biztosítani.

Vállalom-e a küldetést, amivel az Úr megbíz?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!

2018. szeptember 5. – Szerda (Lk 4,38-44)

2018, szeptember 5 - 12:00de
Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Napnyugtakor mindnyájan odavitték Jézushoz a betegeket, akik különféle bajokban szenvedtek. Mindegyikre rátette kezét, és meggyógyította őket. Sokakból gonosz lelkek mentek ki, és ezt kiáltozták: „Te vagy az Isten Fia!” Jézus azonban rájuk parancsolt, és nem engedte, hogy beszéljenek; azok ugyanis tudták, hogy ő a Krisztus. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban. Lk 4,38-44

Elmélkedés

Az evangéliumi esemény helyszíne továbbra is Kafarnaum városa, ahol Jézus Simon Péter házába tér be. Az evangélista nem tartja szükségesnek annak közlését, hogy mikor és hogyan ismerkedett meg Jézus Simonnal. Az apostol meghívásával csak később fogunk találkozni. Mindenesetre úgy tűnik, hogy Jézus kafarnaumi szálláshelye Simon háza. Itt újabb csoda, csodás gyógyítás történik, az Úr meggyógyítja Simon anyósát, aki valamilyen magas lázzal járó betegségben szenvedett. A gyógyítás annak köszönhetően történik meg, hogy Jézus „parancsolt” a láznak. Ugyanezzel a kifejezéssel találkoztunk az ördögűzés esetében is, Jézus parancsolt a gonosz léleknek és az elhagyta az embert, illetve a későbbiekben is, amikor más betegeket visznek Jézushoz. Péter anyósa esetében szintén egy szabadító csodáról beszélhetünk, amihez azt is hozzá kell fűznünk, hogy az ókorban a betegségeket a gonosz hatalmának tulajdonították. Amikor tehát Jézus megszünteti a beteg lázát, kiűzi belőle azokat az ártó lelkeket, akik betegségét okozzák. E szempontból az ördögűzés esete és Péter anyósának gyógyítása szorosan összekapcsolódik.

Jézus parancsoló szava mellett érdemes észrevennünk egy másik jellegzetes elemet, a kézrátétel mozdulatát, amely a csodás gyógyítások esetében ismételten előfordul.

Kérem-e Jézus szabadító érintését?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek Téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a Te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.

2018. szeptember 4. – Kedd (Lk 4,31-37)

2018, szeptember 4 - 12:00de
Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma volt. Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki így kiáltozott: „El innen! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus ráparancsolt: „Némulj el, és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta az embert, és kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták: „Mi ez? Akkora hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, hogy kimennek a megszállottakból.” Ennek híre elterjedt az egész környéken. Lk 4,31-37

Elmélkedés

A sikertelen zsinagógai fellépés után Jézus elhagyja Názáret városát és Kafarnaumba érkezik. A lemenni ige azt jelzi, hogy Názáret magasabban, a hegyek között fekszik, Kafarnaum pedig alacsonyabban, a Genezáreti-tó partján. Itt kezd el Jézus tanítani, mégpedig most is a zsinagógában, a szombati istentisztelet alkalmával. Tanításának hatását Lukács evangélista az „ámulatba ejtett mindenkit” kifejezéssel jellemzi, ami ellentétben áll a názáretiek csodálkozásával, ellenszenvével és gyilkos haragjával. Ez az „ámulat” itt annak szól, hogy Jézus szavában különleges erő, hatalom rejlik, ezt ismerik el az emberek ámulatukkal, csodálkozásukkal.

Ezt követően egy ördögűző csodáról olvashatunk az evangéliumi részletben, Jézus első csodájáról Lukács írásában. Amiről Jézus beszélt Názáretben, az most itt, Kafarnaumban elkezd megvalósulni: szabadulást hoz, szabadulást egy ördögtől megszállt embernek. A csodával Jézus azt igazolja, hogy szavában olyan erő rejlik, amely erősebb az ördög, a gonosz hatalmánál. Az emberek itt még nem értik, hogy minek köszönhető ez a különleges képesség, mindenesetre elismerik azt.

Elismerem-e, hogy Jézus az Isten Fia, aki számomra és minden ember számára elhozza a bűntől való szabadulást? Elismerem-e, hogy ő a Megváltó, aki által az üdvösségre juthatok?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, Atyánk, add, hogy senkit meg ne botránkoztassunk szavainkkal, tetteinket. Segíts, hogy életünk erősítője legyen társaink életének, akikkel együtt járunk az úton. Add, hogy mindig világosan lássuk, mi a teendőnk, s add, hogy mindent el tudjunk vetni magunktól, ami nem az életre, hanem a pusztulásra vezet.

2018. szeptember 3. – Hétfő (Lk 4,16-30)

2018, szeptember 3 - 12:00de
Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett. Izajás próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra a helyre talált, ahol ez volt írva: „Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent engem és elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabaddá tegyem az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.” Összetekerte az írást, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában minden szem rászegeződött. Ő pedig elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az írás, amelyet az imént hallottatok.” Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették. Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: „Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!” Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott. Lk 4,16-30

Elmélkedés

Miután az elmúlt héten befejeztük a Máté evangéliumából vett részletek olvasását, az évközi idő további részében Szent Lukács írását olvassuk hétköznapokon. Az eseményekbe Jézus nyilvános működésének kezdetétől kapcsolódunk be. A helyszín Galilea, Názáret városa, ahol Jézus nevelkedett. Az Úr most betér a zsinagógába, hogy részt vegyen a szombati istentiszteleten. Felolvas egy részletet, amihez csupán annyit fűz magyarázatként, hogy ezen a napon beteljesedett a prófétai jövendölés, azaz ő az a Felkent, aki szabadulást fog hozni mindenkinek, ő a Messiás. Ezt követően az ószövetségi időkből két példát hoz fel, Illés és Elizeus próféták esetét, amikor Isten általuk nem zsidó, hanem pogány származásúaknak nyilvánította ki jóságát. Annak gondolata, hogy pogányok is részesedhetnek a mindenható Isten jótéteményeiben, haragot vált ki a názáretiekből, akik rögtön Jézus halálát akarják. Jézus fellépése tehát egyáltalán nem nevezhető sikeresnek, inkább kifejezetten kudarc a názáretiek hitetlensége miatt.

Érdekes szempont, hogy ezt a Jézus útjának kezdetét leíró eseményt Lukács evangélista úgy fogalmazza meg, hogy egyben előrevetíti ennek az útnak a végét. Ahogyan most a názáretiek erőszakkal a városon kívülre viszik és felvezetik egy hegyre Jézust, ugyanígy fog véget érni az Úr élete: katonák vezetik ki Jeruzsálemből a városon kívülre, a Golgota hegyére, a keresztre feszítés helyére. Jézus mostani „rejtélyes” szabadulása szintén utalás a halálból való titokzatos szabadulására, feltámadására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk, Urunk! Te jól tudod, hogy mi lakik az emberben, mi lakik a szívünkben. A te képmásodat hordozzuk magunkban, ami azt jelenti, hogy nem önmagunkért, hanem neked élünk. Életünk akkor válik igazi értékké, ha azt a te és az emberek szolgálatára szenteljük. Alakíts át minket akaratod szerint, hogy szívünk mindig a te szándékaidat keresse! Add nekünk a szívünket átformáló megtérés kegyelmét, hogy Fiadhoz hasonlóan életünket áldozzuk neked!

2018. szeptember 2. – Évközi 22. vasárnap (Mk 7,1-8. 14-15. 21-23)

2018, szeptember 2 - 12:00de
Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok, és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez. A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?” Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.” Majd ismét magához szólította a népet, és így szólt: „Hallgassatok rám mindnyájan, és értsétek meg: Kívülről semmi sem kerülhet be az emberbe, ami beszennyezhetné. Hanem ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert. Mk 7,1-8. 14-15. 21-23

Elmélkedés

A szív tisztasága

Pilinszky Jánostól származnak a következő gondolatok: „Minden bűn oka a szeretet hiánya, az önzés, az ember kiválása a tiszta jóból, lázadása Isten ellen. Enélkül tulajdonképpen nincs is bűn. Mivel pedig a bűn mindig a szeretet elleni vétek, ezért orvosolni is egyedül a szeretet síkján lehet. A bánat egyedül abból a felismerésből fakadhat, hogy vétettünk bármit is, lényege szerint mindig a szeretet ellen vétettünk. Aki ezt világosan látja, már megbánta bűneit. Enélkül viszont nincs bánat, csak félelem és szégyen van.”

E gondolatok jól megvilágítják a bűn forrását, gyökerét, a szeretet hiányát. Jézus is ezt kéri számon az írástudóktól és farizeusoktól. A vitát nem ő kezdeményezi, hanem az említett vallási csoportok képviselői, akik nehezményezik, hogy Jézus tanítványai nem tartják meg pontosan a mózesi törvényben meghatározott tisztasági előírásokat. Márk evangélista szükségesnek tartja, hogy mindjárt az elején megmagyarázza a zsidó tisztasági hagyományokat, vélhetően azért, mert írását nem zsidó származásúaknak szánta. Az ő magyarázata alapján úgy tűnik, hogy az étkezés előtti kézmosás egy külső cselekedet, amelynek főként egészségügyi oka van. A valóságban azonban többről van szó. A zsidó vallásban a tisztasági előírások és más törvények megtartása vagy meg nem tartása közvetlenül érinti az Istennel való kapcsolatot. Tisztának az számít, ami Istennek tetsző, az ő akaratának megfelelő, azaz megerősíti az ember kapcsolatát Istennel. Ezzel szemben tisztátalan mindaz, ami ellenkezik Isten akaratával, eltávolítja az embert Istentől.

A farizeusok azt kérik tehát számon Jézustól, hogy rabbiként, tanítóként, miért nem gondoskodik arról, hogy tanítványai megtartsák a törvényeket, hiszen a Mesternek felelősséget kell vállalnia minden tanítványáért. Válaszában Jézus nagyon határozottan és keményen bírálja a kérdezőket, mégpedig nem is vélekedésük, törvényértelmezésük, hanem magatartásuk miatt. Bíráló szavai szerint a farizeusok vallásossága teljesen kiüresedett, amely abból fakad, hogy rosszul értelmezik a törvényeket és nem értik a törvények mögött meghúzódó isteni szándékot. Aztán Izajás prófétát idézi, aki által Isten kimondja: „Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem.”

Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a Jézushoz érkező farizeusok és írástudók azt követően, hogy felteszik kérdésüket, többé nem jutnak szóhoz, a vita folyamán nem szólalnak meg. Mindvégig Jézus beszél, aki szavait először kifejezetten nekik, majd további figyelmeztetéseit, tanácsait a néphez intézi. A farizeusok hallgatása nem azt jelenti, hogy egyetértenek Jézus kijelentéseivel és elismerik saját hibáikat, hanem ezzel szemlélteti az evangélista, hogy a vitában egyértelműen Jézusnak van igaza, egyedül az ő törvényértelmezése a helyes.

Jézus válasza a külső tisztaságtól a szív tisztasága felé halad, azaz visszavezeti a hallgatóságot a törvény eredeti értelméhez. Az embernek ügyelnie kell szívének tisztaságára. Hogyan értelmezhető ez a kijelentés? Mi az értelme, hiszen a szívet nem lehet vízzel megmosni, megtisztítani, miként más testrészeinket, például a kezünket? A szív tisztasága azt jelenti, hogy nincs benne helye a bűnnek, mert a bűn eltávolítja a szívet és nyilvánvalóan az egész embert Istentől. A bűnt kell távol tartanunk magunktól, hogy szívünkben csak a szeretetnek legyen helye.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, te jól ismersz bennünket és bűneink ellenére is meglátod belső szépségünket. Segíts minket, hogy olyanná váljunk, amilyennek te látsz minket! Legyen mindig közel hozzád a szívünk! A szabadság sosem jelentheti a tőled való elszakadást vagy függetlenséget, hiszen éppen a te törvényeid biztosítják számunkra az igazi lelki szabadságot. Ha engedelmeskedünk a te törvényeidnek és nem tekintjük azokat oktalan módon szabadságunk korlátainak, akkor valóban jobbakká válhatunk. Segíts minket, hogy bűneink megvallása után a jó útra térjünk és azon megmaradjunk!

Oldalak